Igen, elgépelés a második meg nem. Most akkor mikor vásárolták fel a Reuters-t? 1890 végén, vagy 1914-ben? Mert ez már nem elgépelés.
„"ez a lényegéből semmit nem vesz el és nem is ad hozzá) gratulálok."“
Mondtam mást?
„Ellenben ahhoz megfelelő program kell, és nem voltam biztos abban, hogy azt mindenki meg fogja tudni nyitni.“
Van a Google-nak webes olvasója, csak a http://docs.google.com/viewer?url= után kell rakni a címét.
„Korábban oly hevesen kardoskodtál amellett, hogy ne kritizáljak senkit elgépelés miatt.“
1: Nem mindegy, hogy egy weboldalon gépel el valamit egy ember, ráadásul egy elég fontos dokumentációban, ami ilyen apró hibákon áll vagy bukik sokak szemében (nem az enyémben!), vagy egy fórumhozzászólásban.
2: Nem elgépelés volt, hanem helyesírási hiba.
3: Nem a figyelemfelhívás volt a bajom, hanem az, hogy nem válaszoltál neki és helyette a helyesírására terelted a témát.
"Te ezt honnan idézted ???"
Az oldalról, csak a Hunspell nem ismeri a Rotschild szót és véletlenül "kijavította".
"De ez nem jelenti azt, hogy a mostani paraziták parazita mivoltát kétségbe kéne vonni"
Nem vonta senki kétségben, csak azt mondtuk, hogy attól, hogy a Rotschild és a Rockefeller klánt kiirtod, egyszerűen csak elodázod a problémát és majd az unokáid vagy a dédunokáid idejében jön megint egy újabb valaki, aki korrumpálja az egész rendszert.
Ezért kéne egy jobb és élhetőbb rendszert létrehoznunk, mint ami eddig volt, pénz nélkül.
"Mert a tények azt látszanak igazolni, hogy a társadalom döntő többségének még mindig fogalma nincs az egészről."
És sajnos nem is lesz, mert ami 10 mondattól hosszabb és nem érdekli azt el sem olvassa.
"Az évszámokkal vannak apró problémák:"
„1987-ben Jackson elnök kitette a szűrüket országából, ahova 1913-ig nem is térhettek vissza."
"1836-ban meghalt Nathan Mayer Rotschild."
Hűha, felfedezted, hogy ez egy ("amatőr") átirat,(méghozzá a sokadik, de ez a lényegéből semmit nem vesz el és nem is ad hozzá) gratulálok. Sőt, lelövöm azt a poént is, hogy elgépelés.
Egyébként az eredetit, aminek a fordításából készült a linkelt átirat (hirtelen ezt találtam a keresőben - nem vagyok időmilliomos) megtalálja bárki pdf formátumban a neten. Ellenben ahhoz megfelelő program kell, és nem voltam biztos abban, hogy azt mindenki meg fogja tudni nyitni. Korábban oly hevesen kardoskodtál amellett, hogy ne kritizáljak senkit elgépelés miatt. Tedd azt most is - még ha nekem az átirathoz közöm nincs is Ha bárki másnak nem lenne világos (amit kétlek), a "9"-es szám helyére tessenek "8"-as számot behelyettesíteni.
"A végét viszont nem árt a tudatodba vésni:
„Annyit mindenesetre tudunk, hogy mára mindössze öt ország maradt, amelyek központi bankjai nem Schilling-érdekeltségűek. "
Te ezt honnan idézted ??? Íme a valós idézet:
"Annyit mindenesetre tudunk, hogy mára mindössze öt ország maradt, amelyek központi bankjai nem ROTSCHILD-érdekeltségűek."
"Viszont továbbra sem látom be, hogy ez ne ismételné önmagát egy monetáris rendszerben."
Ebben egyetértünk ! Valószínűleg előbb-utóbb jönnének újabb paraziták. De ez nem jelenti azt, hogy a mostani paraziták parazita mivoltát kétségbe kéne vonni, esetleg teljes felszámolásukat el kellene mulasztani egy (a mainál) szerencsésebb történelmi helyzetben. Igazad van, ezt már sok helyen elmondták, DE MESSZE NEM ELÉG SOK HELYEN és messze nem elég sokan és sokszor ! Mert a tények azt látszanak igazolni, hogy a társadalom döntő többségének még mindig fogalma nincs az egészről.
Különben már rég lámpavason lógnának a fent említett paraziták, akiknek ártatlan áldozatok milliói száradnak a lelkükön máris, és (tartok attól, hogy) még a "nagyja" hátra van.
Tegyük fel, hogy tudomásodra jut, hogy valaki valakit meg akar ölni, sőt a módszert is nagyjából ismered. Nem figyelmeztetnéd az ártatlan (!) és mit sem sejtő leendő áldozatot ?! Na mármost, mennyivel inkább kötelességünk akkor milliárdokat figyelmeztetni, ha ők maguk tettek/tesznek számtalanszor számtalan utalást arra, hogy emberek milliárdjait tervezik kiiktatni a rendszerből mesterségesen szított háborúk, genetikailag manipulált vírusok (HIV, H1N1, SAAR ...), járványok, éhínség és hasonló "nyalánkságok" által - csak mert ők 2 milliárd emberrel számolnak és hát valamit kezdeni kell a fennmaradó 5-tel !? Aki nem hiszi, ne nekem hisztizzen, hanem járjon utána ! Hemzsegnek a bizonyítékok még a neten is, mert már régóta nem adnak a látszatra sem.
Erre utaltam már többször.
A Nyugat nem fogja legyőzni soha a Keletet.
Nem tudja.
A Nyugatit típusú globális expanziónak (vagyis a világuralomnak) olyan elképesztő gyökerekkel rendelkező civilizáció (újra)teremtő kultúrákat kéne legyőzni, mint a ("kommunizmusba" zárkózott) Kína és India.
Optikailag úgy tűnik, hogy őket is elérte a haladás és modernizmus nyugati áldásos változata, de a mélységben látszódnak azok a mozgások, amik arra utalnak, hogy ez közel sem lefutott meccs.
A harmadik, legfiatalabb szakrális erő, az iszlám pedig nyílt harcot vállal a valódi terroristákkal szemben.
Ugyan úgy nincs esélye a Nyugati globalitásnak, ahogy a Keletinek sem volt (Szovjetunió).
A Nyugat minél jobban szorítja össze a markát, annál többen fognak kicsúszni belőle.
Minél agresszívebb és minél jobban kiterjeszti a háborúját, annál nagyobb lesz az erő, ami visszaüt.
Mert még sehol nem kaptak választ az erődemonstrációjukra.
Már pedig kapni fogna.
Az arab világot látszólag megosztották, de ez közel sincs így.
Az üzleti érdekeltségeknél vannak sokkal mélyebben húzódó és elhúzódó konfliktusok.
Ilyen az arab-zsidó ellentét, ami előbb-utóbb ismét kohézióba fogja rakni az arab világot.
Az Oroszokról pedig még nem is beszéltünk.
Azért mert most befenyítik mard Irán és lerohanják, akkor mi van?
Tényleg bárki komolyan gondolja, hogy tartósan megtudnak ott maradni.
A másik.
Aki Európa közepét katonailag megszállja, az egy nagyon merész ember.
Ennek olyan súlyos és beláthatatlan, hosszútávú következménye lennének a Birodalom számára, amit még megjósolni is nehéz.
Mindenesetre ott már olyan média terrorra lenne szükség, amit már nem lehet fenntartani.
Egy katonai megszálláshoz (bár indokok lennének rá) olyan merészség kell, ami legutóbb csak Sztálinnal és Hitlernél volt meg.
Ezek azért nem olyan könnyű dolgok, mint ahogy ezzel itt páran riogatnak.
A Balkáni háború is eltartott jó pár évig, míg megjelentek a NATO csapatok és az amcsik fossá bombázták Szerbiát...
„"A megnyomorított életek pedig minden történelmi kort felülmúlnak."“
Ezt ne nekem mondd, hanem azoknak az embereknek, akik nem tudják, holnap miből fizessék a rezsit, de mikor kenyértörésre kerül a sor, akkor már sírnak, hogy de mi lesz a TV-vel, a mobillal meg a többi szarral (a legjobban talán Hetesi Zsolt fogalmazta meg).
Továbbá még mindig nem igazán látom (attól függetlenül, hogy teljes mértében egyetértek azzal, hogy a jelenlegi rendszer tarthatatlan) a fényt az alagút végén, ha csak nem szítunk nemzetközi forradalmat. És ide nem globalizmust kell képzelned, hanem értesítjük a görög nacionalistákat, az argentin nacionalistákat, a német nacionalistákat és minden elnyomott ország nacionalistáit (beleértve az USA-t is, mert a nép ott is el van nyomva) és akkor már olyan mértékű balhé lesz, amit semmilyen média és hollywood-i filmes trükkök nem tudnak majd leplezni és végre az embereknek leesik, hogy a terroristák valójában az életért harcolnak.
"A felsorolt országok mind elszeparáltak és fejletlenek, mégis veszély fenyegeti őket. A nacionalizmus pedig minket is erre a szintre sorolna egészen addig, amíg el nem söpörnek."
Így is, úgy is el AKARNAK söpörni.
Az egyik 20 év alatt a másik 50.
Az általatok nacionalizmusnak nevezett (természetesen nem létező) jelenség, egy normális társadalom alapvető immunreakciója.
A nacionalistát látják a világhálón, a "fotelforradalmárok" meg csak névtelen halálozási adatokká válnak.
Az egyiken elgondolkodnak, a másik nem létezik.
Az emberek többségének fogalma nem volt arról mi történik Görögországban, míg ki nem törtek a lázongások, tüntetések, utcai harcok.
Az emberek többsége teljesen meg lenne győződve arról, hogy a közel-keleten minden rendben, ha nem lennének az úgynevezett terroristák.
De már nincsenek meggyőződve annyira.
Sőt az utóbbi évtized azt a tendenciát mutatja, hogy bár a médiák soha nem látott, mindent lehengerlő gőz erővel dolgoznak, ennek ellenére (vagy épp ezért: hatás=ellenhatás) egyre másra születnek azok a könyvek, filmek és csoportok, amik nagyon súlyos kritikai észrevételek fogalmaznak meg a Birodalom hatalmi törekvéseivel kapcsolatban.
A 80' években még az arabokról csak annyi volt a kép, hogy fundamentalisták.
Ma már egyre több helyen csak szabadságharcosoknak hívják őket.
Izrael "népszerűsége" az elmúlt tíz évben döbbenetes mélypontra került a nyílt és gátlástalan népirtás miatt.
A Nyugat is egyre inkább megosztott, hiába a mindent elsöprő antiszemitázással, terroristázással, nacionalistázással ami ömlik ezekből a hányadék médiákból.
Azt kéne végre megérteni, hogy ha semmit nem teszel, akkor pontosan azt éred el, amit ők akarnak.
Itt az elnyomott országok külön-külön csak apró szegek lehetnek egy nagyobb koporsóban, de annak a szegnek nagyon kell ám szúrnia.
Próbáld megérteni, hogy a háború már réges-rég folyik ellened.
Ami most folyik azt hívják puha világháborúnak. Az áldozatok száma semmivel sem kevesebb, csak nem annyira látványos.
A megnyomorított életek pedig minden történelmi kort felülmúlnak.
„1987-ben Jackson elnök kitette a szűrüket országából, ahova 1913-ig nem is térhettek vissza."
"1836-ban meghalt Nathan Mayer Rotschild."
"Próbálkozásaik ellenére azonban John Tyler elnök hű maradt a jacksoni örökséghez, és 1841-ben megvétózta“
„az 1890-es évek végén felvásárolták a Reuters hírügynökséget, hogy kiszűrhessék a számukra kellemetlen híreket."
"Hogy az őket kellemetlenül érintő híreket cenzúrázni tudják, 1914-ben a Rotschildok befolyásuk alá vonták a három európai hírügynökséget, a német Wolffot, a brit Reuterst és a francia Havast.“
Ettől függetlenül ez így van, de ezt már sok helyen elmondták.
Viszont továbbra sem látom be, hogy ez ne ismételné önmagát egy monetáris rendszerben.
Olyan, mintha tisztességes monopoly-t akarnál játszani.
A végét viszont nem árt a tudatodba vésni:
„Annyit mindenesetre tudunk, hogy mára mindössze öt ország maradt, amelyek központi bankjai nem Schilling-érdekeltségűek. Ezek az országok: Irán, Észak-Korea, Szudán, Kuba és Líbia. Érdemes megjegyezni, hogy a 2001. szeptember 11-ét követő "terrorellenes" hadjárat előtt Afganisztánban és Irakban sem voltak ilyen pénzintézetek.“
A felsorolt országok mind elszeparáltak és fejletlenek, mégis veszély fenyegeti őket. A nacionalizmus pedig minket is erre a szintre sorolna egészen addig, amíg el nem söpörnek.
Habár eleve kétlem, hogy egyáltalán megszüntethető bármilyen törvényes úton a befolyás, a törvénytelen út pedig egyenes úton hozza ide a hadsereget.
Szerintem túlragozzuk a dolgot, bízom abban, hogy vettem az adást
Nem gondoltam, hogy újat mondok neked a kiegészítéssel, csak hozzátettem, mert szerintem odaillett... és ahogy látom, Penge is csak néhány mozaikdarabot tett ide és megforgatta kicsit.
Az élethelyzetből adódó szerepek léteznek, ezeket sem figyelmen kívül hagyni, sem túlértékelni nem szerencsés, a kettő között ott figyel a kölcsönös szereteten, tiszteleten, tanuláson, ... alapuló működőképes viszony. Legyen részünk benne
Értem miről beszélsz, nyilván nem születik úgy az ember hogy mindent tud. Folyamatosan tanulunk és ez így van rendjén.
Egy dologgal egészíteném ki a mondandódat, mert félek félreértettél:
nem arról beszéltem, hogy nem kell félteni a gyereket, és liberális szülőként engedni, hogy eszetlenül veszélyeztesse magát és másokat, akár fizikai, akár lelki síkról beszélünk. A tanítás, féltés, gondoskodás az az alá-fölérendeltség, amit Penge félreértett. Remélem Te nem. Ebben a viszonyban a gyerek egyenrangú velem, és ahogy ő tanul tőlem, én tanulok tőle. Én azt milyen egy önzetlen ölelés, ő pedig azt, hogy MIÉRT ne rohangáljon sarlóval a kezében. Ez pedig nem ugyanaz az általam felvázolt majomszeretettel.
"De nem ezért írtam, hanem mert nem kéne két csoportba beskatulyázni egy ilyen bonyolult és összetett dolgot, mint a szülő-gyerek kapcsolat, ami talán az ujjlenyomathoz hasonló egyediséggel bír egy ember pszichológiai fejlődésében."
Nem, nem beszélünk egyről. Nem skatulyázok, csak vegyük észre hogy ez a kettő alaptípus van, atöbbi, amiket te is felhoztál példaként ezek keveréke, ha úgy tetszik. Tehát máris megjelenik benne az önzés, az EGO, amivel vagy tudatosan (nyilván ez a rosszabbik eset), vagy tudattalanul, de megnyomorítjuk szeretetünk tárgyát.
Az a ciki ebben, hogy amikor ezzel mondjuk szembesítesz valakit, akkor jön a "de én őt szeretem a világon a legjobban" , meg "én csak jót akarok neki" duma és saját hibátlanságának és tévedhetetlenségének, valamint az ő mindent legyőző szeretetének biztos tudatában dühöngve, fújtatva elvonul.
"Alá-fölé rendeltség nélkül nem hallottam még a mai világban létező szülő-gyerek kapcsolatról és sajnos itt szükség is van rá"
Mint mondottam volt, az alá-fölérendeltség egy gyerek-szülő kapcsolatban nem egyenlő az uralkodással, azonban sokkal inkább a gondoskodással. Ha az uralkodásról beszélsz, akkor az nem szeretetkapcsolat. Ezért a száz évvel ezelőtti iszlám példád sem állja meg a helyét, direkt ki is emeltem, hogy ne legyenek félreértések, de látom nem sikerült elkerülni. Egyébként nem iszlám sajátosság, mert nézz utána hány olyan házasság kötetett a Nagy-Nyugaton, ami nem szerelmből/szeretetből született, hanem valami egyészen másból. Még azt is merném állítani, hogy több mint az "iszlámban".
Azon kívül, a családfőt nem véletlenül hívják családfőnek. Ez nem azt jelenti, hogy az asszony alacsonyabb rendű, vagy nem szólhat bele semmibe, hanem a védelmező erőt jelenti. Honnan tudod, hogy hogyan működik egy iszlám család? Én tudom. És tudom, hogy az ottani asszonyok nem cserélnének senkivel. (Nyilván itt a többségről beszélek, kerüljük ki az általánosítás szöveget.) Egy számodra teljesen ismeretlen kultúra felett mondtál megint ítéletet.
És akkor zárszóként elmondom még egyszer: Minden olyan kapcsolat, amiben az egyik fél "egyenlőbb" a másiknál nem szeretetkapcsolat, hanem mindkét fél gyengeségének és önzésének terméke. A mártír és a diktátor között gyakorlatilag NULLA különbség van.
"Akkor hogy lehet az, hogy évszázadok óta az egész klánnak mindene megvan, ami pénzért megkapható (és ma már ugye a dolgok 99%-a, beleértve az embereket is, megkapható pénzért."
Ha már így megkérdezted.
Én Latriene eszmefűtatásaiban nem sok kivetni valót találok.
A téma, (amiből elindult minden), hogy mindig minden meg van kérdőjelezve az számomra is már egy olyan nonszensz, amivel nem igazán szeretnék vitázni.
A tehetetlenség és lustaság egyik nagy mentsége, hogy "úgyis minden relatív".
Ebből az elméleti faszkodásból kiindulva felszámoljuk a világot.
Egy dolgot tudok: én ebből nem kérek.
Akadémikus viták a semmiről, minek mentén tovább folyik az természet és az ember világának felszámolása és behelyettesítse egy virtuális horrorral.
Ez pontosan az elnyomok alapfilozófiája, aminek a következményeit csak a vak nem látja.
Ez nagyon távol áll már tőlem.
Amiről ti beszéltek azt a nagyapáink úgy oldották meg, hogy LESZÚRTAK egy botot a földbe, kijelentették, hogy ezt itt a világnak közepe és aköré felépítették az ÉLETÜKET.
Nem voltak akadémikusok, nem voltak filozófusok meg moderátorok, meg brókerek, programozok, meg progromozok. Csak egy dolgot tudtak, de azt nagyon.
ÉLNI.
Amikor kellett szerettek, amikor kellett háborúztak, amikor kellett, nótáztak, amikor kellett kihajtották az állatokat. Megmetszették a fákat, megfejték a Mariskát és ha eljött az idő, akkor kimentek a pottyantós budiba.
Mindent megtettek és akkor amikor eljött az ideje. Nem elemeztek, nem filóztak, csak követték a természet rendjét.
Nem próbáltak okosabbak lenni a bölcsebbnél.
Vannak alapok, amiket le KELL fektetni. Ha az nincs, akkor minden összedől.
Erről már sokszor írtam, biztos neked is. Ingoványra nem lehet építeni és valahol erről szól Latriene mondandója is.
Ahogy kiveszem a szavaidból az ember korlátozott képességű bizonyos dolgokban és ezért ne is találjon ki abszolútumokat?
Korlátlan csak a Jóisten, azt gondolom.
Az ember pedig azért találja ki magának az alapokat, mert azért van itt és mert ez a képesség megadatott neki.
Ezekből a dolgokból igenis lehet jót csinálni, sőt nagyon jót.
A mostaninál és ennél a virtuális VP rémálomnál mindenképp jobbat.
A különbség a szakrális társadalmak és a modern, virtuális ember között csak annyi volt, hogy a régiek nem akartak MÁST feltalálni, csak az igazságot. Azt, hogy honnan jöttek és, hogy ugyanoda tartanak vissza és közben e szerint lehet élni. Hogy amikor visszajönnek majd, LEGYEN HOVA VISSZAJÖNNI.
A virtuális mű-vészek pedig új világot akarnak teremteni, amit nem lehet.
Azon a szinten, ahol ők állnak, semmiképp.
Semmi nem jelenik meg a világunkban, csak az, aminek energiamintázata van. Ami már előbb létrejött a szakrális világban.
Egy olyan világ, aminek nincsenek szakrális alapjai, annak a létezése csak a jelenben tételeződhet.
A jövőben semmiképp.
Ezért nem lesz soha létjogosultsága a Pengefélék klíntiszta tudományos világképének és ezért van az, hogy bármilyen jó szándékúak, mindig csak pusztítani fognak.
A természetüknél fogva mást nem is tehetnek, mert a teremtéshez más kvalitások szükségeltetnek.
A dolog spirituális részébe pedig nem szeretnék elmenni, mert az már nagyon untat és nem érdekel.
A két alapérzelem a szeretett és a félelem.
Mindig meg kell vizsgálnunk az érzelmeinek, tisztáznunk a gondolatainkat, hogy melyik érzelmünknek melyik az alapja.
Ha félelemből táplálkozik, akkor érdemes megváltoztatni az ezzel kapcsolatos látószöget...és
De nem akarok buddhista 5 percet tartani, mert erről már leszoktam.
Mielőtt még engem is "megvádolsz" prédikálással, közlöm, hogy csak a véleményem írtam le és tisztában vagyok vele, hogy új dolgokat nem mondtam neked.
Nem is volt célom, csak pár "példával" próbáltam körülírni, hogy miért vélekedek sok dologban úgy, ahogy.
Ahogy öregszem úgy szeretem a nem komplikálni a dolgokat.
Ha valahol félreérthető voltam kérlek jelezd, ne legyen semmiből sértődés, nem volt célom.
távol álljon tőlem, hogy bármilyen válaszra "számítsak" bárkitől - amit leírsz, teljesen természetes dolog. Talán egy dolgot hangsúlyoznék máshogyan: én úgy élem meg, hogy a kölkökkel kapcsolatban én (az adó, gondoskodó oldal) nem csak azért változom, tanulok, mert "elfogadom, hogy szeretetem tárgya változik". Ők még mindig kis csüntök, én meg születésüktől fogva tisztelem őket, hihetetlen sokat tanultam tőlük a világról és önmagamról, sokat változtam általuk, és sok mindenben nekik köszönhetem, hogy talán kicsit jobban látom "azt a bizonyos" szeretetet (is).
Ennek is köszönhető, hogy soha nem leszek képes nyugodt lélekkel azt mondani: jó apa vagyok, pedig nagyon igyekszem. Viszont tudom, hogy sok korábbi hibámat ez az igyekezet okozta, bármikori kijelentése pedig megengedhetetlen önhittségnek tűnik a számomra. Csak annyit mondhatok, hogy sokat hibáztam és fogok is, annak dacára, hogy a legjobbat szeretném, de sajnos csak korlátozott tudásom, képességeim és érzékelésemhez képest tudom a tőlem telhető legjobbat adni. Ez néha oly kevés.
Ha a kölköm pofáraesik, csak azt kérdezem meg tőle, hogy előtte meggondolta és úgy hitte, hogy menni fog? Ha rossz jegyet hoz haza, megkérdezem tőle, hogy tudja-e mit hibázott? Nem azért cseszem le, mert sáros lett, hanem azért, mert az új pólójában ment dagonyázni. De leüvöltöm a fejét, ha a második szólás után sarlóval a kezében rohanni kezd lefelé a lejtőn, mert felelős vagyok azért, hogy megmaradjon pl. mindkét szeme addig, amíg "kirepül". Leérvelem az asztalról, ha azt látom, hogy csak az időt húzza ahelyett, hogy koncentráltan gyakorolna - és bebizonyíttatom vele, hogy fél óra alatt mennyit tud haladni, ha "csinálja" azt, amit addig "próbált".
X, persze futhatunk köröket (az emberi léttől szerintem elszakíthatatlan félelem, tudatlanság, a fejlődést motiváló ideálok, az óhatatlanul elkövetett hibák, azok vállalása vagy tagadása, ...), de ez az egész téma azért került elő, mert jó példának tűnik az abszolút fogalom és az arra törekvő, de eredendően korlátozott képességű (ez szerintem az emberi lét egyik legfontosabb és legértékesebb jellemzője) ember gondolatai, szavai és tettei közti kapcsolatra. Ezt én kikerülhetetlen, a hitünk és törekvéseink által mindig csak részlegesen áthidalható szakadéknak mondom - Krisztián szerint pedig (ha jól értem) itt semmilyen luk nincs, az egész magyarázkodás az én tudatlanságom és gyengeségem. Ezért ő hirdet - én tanulok és talán kicsit, talán jót hozzáteszek. És te?
... apropó, Dömdödöm... az én olvasatomban ez is arról szól, hogy Dömdödöm megismerkedik azzal, hogy a világban a "szeretet" szót hányan, mennyire idegen kontextusokban, feltételekhez kötve (például: higgyen az általam hirdetett igazságban, vagy tőlem felfordulhat) használják, és rájön, hogy az ő szájából sem biztos, hogy azt jelentené, ami a szívében él. Ezért nem meri használni, és választja a dömdödöm-öt. Egyébként, ha jól emlékszem, innentől kezdve csak ezt az egy szót mondja, nem? Hiszen minden kapcsolatnak, minden kommunikációnak a végső értelme: "én próbállak a magam módján szeretni, de nem vagyok biztos benne, hogy képes vagyok úgy tenni, ahogy a legjobb lenne"...
Ez persze megint csak az én kifogásokat kereső belemagyarázkodásom. Dömdödöm.
„"Kétféle szülő van: az egyik aki még a bejáratnál is szorongatja a gyerek kezét, jaj kisfiam úgy fogok érted aggódni, a másik pedig aki pacsit dob a lurkónak és kurjongatva kiáltja utánunk, hogy bárcsak ő is velünk jöhetne, meg hogy érezzétek jól magatokat."“
Én inkább a pacsizós típusnál figyeltem meg, hogy ha a gyerek nem a legjobb, akkor következményei vannak és még a 4-es osztályzatért is megverik és ezt a "hű de természetes jófej szülő vagyok" imidzzsel leplezi.
De nem ezért írtam, hanem mert nem kéne két csoportba beskatulyázni egy ilyen bonyolult és összetett dolgot, mint a szülő-gyerek kapcsolat, ami talán az ujjlenyomathoz hasonló egyediséggel bír egy ember pszichológiai fejlődésében.
Azért hoztam fel az ujjlenyomatot, mert itt is hasonló az össztársadalmi megítélés. Az emberek többsége nem tudja megkülönböztetni egymástól, ha lát egyet egy festéknyomon vagy egy poháron. Van, aki már jobban, hogy mekkora, meg ilyesmi. De teljesen részleteiben csak egy laboratóriumban mennek bele nagyon kevesen.
Ugyanígy egy szülő-gyerek kapcsolatot is csak felületesen vizsgálnak, de a részletekbe nem mennek bele.
A másik hiba, amibe még a szakemberek közül is sokan beleesnek, hogy felnőtt fejjel (ami mögött már ott a kortól eltekintve a saját neveltetésük) próbálják meg beleképzelni magukat, így értelemszerűen más eredményre jutnak.
Hogy közelibb példát mondjak, mikor egy gyereket akar egy szülő a saját képére formálni ott is az általa alkalmazott pszichológiától és a környezettől is függ, hogy a gyerek is doktor lesz-e, vagy kisiklik az élete és drogosan fetreng majd valamelyik aluljáróban (esetleg a kettő között ilyen-olyan arányban).
„"Ahol szeretetkapcsolatról beszélünk, de bármilyen fokú alá-fölérendeltség megjelenik, az már nem szeretetkapcsolat."“
Erre most írnám, hogy alig egy évszázada még a nem iszlám országokban is a nő azért elég alárendelt szerepet játszott az összes párkapcsolatban.
De itt felvetődött bennem egy újabb kérdés is.
Alá-fölé rendeltség nélkül nem hallottam még a mai világban létező szülő-gyerek kapcsolatról és sajnos itt szükség is van rá. Az erőssége már a környezettől függ. Ha elgettósodott környéken élsz, akkor értelemszerűen szigorúbb leszel mielőtt a fiad drogdílernek áll a lányod meg kurvának.
Persze gyereknevelési tapasztalataim nincsenek, de azt tudom, hogy voltak esetek, mikor engem is csak az ajtó állított volna meg, persze ebbe beletartozik az is, hogy az én szüleimnek nem voltak ilyen bölcs gyereknevelési módszerei, mint Gidának, hanem annyit mondtak, hogy nem és sokszor még meg sem indokolták, hogy miért. Amikor pedig megindokolták és megkérdőjeleztem, akkor mindig üvöltözés lett a vége, ha nem tudták (és általában nem tudták) érvekkel megcáfolni.
Ennek az alá-fölé rendeltségnek viszont van egy másik fajtája, amit szintén láttam már elég sok alkalommal, amikor a gyerek beszél úgy a szülővel, mint a kutyával a szülő pedig még bocsánatot kér.
"Teljesen más, ha egy "magatehetetlen", gondoskodásra vágyó és szoruló gyermekről van szó és ugyanez teljesen más felnőtt emberek esetében. "
Ehhez annyit tennék hozzá, nem tudom, hogy Te gyerek és felnőtt esetében hogyan értelmezed, de egy gyereket lehet igazán meggyilkolni. A felnőtt fogja magát és arrébbáll. Persze ha ez a felnőtt gyerekkorában is fojtogatva volt, nem fog odébbállni, hanem továbbra is anya kisfia lesz, aki maximálisan teljesíteni fogja anya minden óhaját, mert állítólag ez a szeretet... Én teljesítem az óhajokat, mert nagyon szeretem anyát és ő is nagyon szeret engem, ezért mindíg megmondja mi a jó nekem... Ugyanez a párkapcsolatban.
Ahol szeretetkapcsolatról beszélünk, de bármilyen fokú alá-fölérendeltség megjelenik, az már nem szeretetkapcsolat. És itt nem a gondoskodásra gondolok, nehogy valaki félreértse az alá-fölérendeltséget. Hiszen a gondoskodás a szeretet egy megnyilvánulása.
Lehet úgy is értelmezni a fejlődést, ahogy leírtad. Persze.
Sztem a legfontosabb az egészben, az alfája és omegája a szeretetnek az az elfogadás. Elfogadom, hogy szeretetem tárgya változik. Aki ma ölelésre vágyott, holnap kirepül a családi fészekből. Csak hogy maradjunk a szülő-gyerek kapcsolatnál.
Erről mindig eszembe jut az, amikor gyerekeket viszünk barlangba. Kétféle szülő van: az egyik aki még a bejáratnál is szorongatja a gyerek kezét, jaj kisfiam úgy fogok érted aggódni, a másik pedig aki pacsit dob a lurkónak és kurjongatva kiáltja utánunk, hogy bárcsak ő is velünk jöhetne, meg hogy érezzétek jól magatokat. Az első típus majomszeretete kódolja a gyerekben a félelmet, a gátlásokat, nem merek ezt-azt csinálni, nehogy baj legyen. Persze mindig az ilyen csemetékkel történik valami. Ha más nem, hát az ölembe pottyan, de tuti, hogy leesik valahonnan, megcsúszik, megbotlik, pedig ő annyira kínosan figyel minden mozdulatára, nehogy anya mérges legyen majd. A második mindenhova felmászik, mindenhonnan lecsúszik, dagonyázik, mocskosan, tökig agyagosan bújik ki a barlangból és jól megölelgeti anyát, aki patyolatként szállt ki az imént a kocsiból. Szegény első kisgyerek meg azt hallgatja, hogy látod megmondtam neked, hogy bajod lesz, most tiszta kék-zöld foltos lettél. Megmondtam, megmondtam, megmondtam, ....
(Majom)szeretettel álcázza az uralkodási vágyát, hogy legalább a nyomorult kis életében a gyereke legyen az, aki felett mindig győzedelmeskedhet. Gyomorforgató, elszomorító, legszivesebben odamennék és lekevernék az ilyen "anyának" egy kurva nagy pofont, de nyilván nem teszem. Csak nézem a gyerek könnyes arcát, ami - nagyon jól tudom - hogy nem a fizikai fájdalomtól könnyes. De végső soron legalább megfelelt anyának, hiszen ha anya azt mondta, hogy biztos történni fog vele valami, akkor nem szabad neki csalódást okozni. Akkor úgy intézi, hogy történjen is. És akkor anyának megint igaza lesz... Ez a gyerek részéről a szeretet megnyilvánulása. Az anya részéről micsoda? Nem kommentálnám.
Nem biztos, hogy ilyen válaszra számítottál, de most ez jött.
„"Nem, én találtam ki őket, meg a rendszeresen ülésező Bilderberg csoportot is (amiről szintén egy nyikkot nem hallottál gondolom)"“
Ha elolvastad volna a Hajnalvilágot tudnád, hogy miről hallott és miről nem és nem értelmetlenül kötekednél.
„"a legegyszerűbb úgy leplezni és a jelentőségét kisebbíteni, hogy az egészre ráhúzzuk a "és ki látta ?" - jellegű cinikus köntöst és/vagy eleve megbélyegezzük különböző jelzőkkel. Illetve tényszerű, dokumentált dolgok elő, mögé, után odabiggyesztünk olyan szavakat, mint "állítólag", vagy "ha tényleg létezik" ..."“
Ez így van. És éppen emiatt ténykednek a világban olyanok, mint a mosogépfűtőszálas Tihanyi, vagy Molnár F. Árpád. Mert a fekete-fehér nézőpont miatt valaki vagy összeesküvés-elmélet hívő (mert Uri Geller és a Zeitgeist között sem tesznek különbséget), aztán beskatulyázzák spirituális összeesküvés-elmélet hívő, ufóhívő fejlövésesnek, vagy a megtestesült szkeptikus, aki még a gravitációban is kételkedik. Átmenetek nincsenek, mert a kívülálló emberek többsége csak fekete-fehérben látja az egészet.
„"Amúgy meg egyáltalán nem kiemelkedően intelligensek"“
Akkor hogy lehet az, hogy évszázadok óta az egész klánnak mindene megvan, ami pénzért megkapható (és ma már ugye a dolgok 99%-a, beleértve az embereket is, megkapható pénzért. Aki nem az zsarolással (ami pénzért szintén megkapható) kapható meg). Akiknek pedig családja sincs és az életét is az elvekre teszi fel az kiiktatható pénzért. Szóval leegyszerűsítve mondhatjuk, hogy ma pénzért minden megkapható. Az egészség persze az orvostudomány véges határáig terjedően, de az is.
Szóval akkor hogy lehet, hogy ezek vannak ott fent, mi meg itt lent és csak egy maréknyi ember kapiskálja egyáltalán azt, hogy léteznek, azt pedig a maréknyi egy szintén maréknyi részhalmaza, hogy nem ők a főellenség, hanem ami őket szülte. Vagyis a rendszer.
„"Vagy szerinted Kennedy-nek azért kellett meghalnia, mert dugta a Merilyn Monroe-t ?"“
Azért, hogy példát statuáljanak vele. És azért halt meg szépen, csendben a lengyel elnök (és Jaime Roldos, és Omar Torrijos), akikről szinte senki nem hallott, mert velük nem az volt a cél. Saddam-ból is azért lett ekkora hírverés, mert egy másodlagos, sokkal nagyobb célt szolgált. Ha megvehető lett volna, akkor ma Irakból egy aránylag gazdag ország lenne, aki eladta mindenét az USA-nak és tele lenne kólaautomatákkal meg multik leányvállalataival.
Behódolsz, vagy meghalsz. Én nem akarok sem behódolni, sem Spártát játszani, de előbbi még nyitva hagy egy kiskaput, utóbbi csak a mítoszokban és a mesékben vezet pozitív irányba.
„"Ergo kiemelkedően, és rohadtul gazdagok, de annyira, hogy te azt (az írásaidból következtetek) elképzelni sem tudod."“
Furcsa egy ilyen mondatot pont tőled olvasni. Ha valóban fel tudod fogni milyen erőforrások állnak a rendelkezésükre, akkor nem akarnád elkövetni ugyanazt a hibát, amit előttünk már sokan elkövettek.
„"Azóta csak papírformailag létezik az Egyesült Királyság mint önálló állam. De minek soroljam ..."“
A terület megvan? A rajta lévő városok megvannak? A hegyek megvannak? A termőföldek megvannak? Az ásványkincsek (amiket még nem termeltek ki) megvannak?
Elmondtam már párszor. Ha nem szolgálja őket az emberiség, akkor nem fog odamenni egyik tagja sem a néhai Bilderberg csopornak, hogy villogtassa a tulajdoni lapot.
De amíg őket szolgálja az emberiség (beleértve az általad lenézett Mónika Show néző prolikat), addig eltaposnak és ami a legrosszabb, csak egy leszel a sok közül, nem fog siratni senki, maximum a szeretteid, ha ők túlélik.
Hmm, én nem tudom, de a következő részletet szívesen beillesztem ide, hogy frissüljenek az emlékek :
"Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit.
El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.”
S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm."
"Én sem tudom úgy értelmezni a szeretetet és a gyűlöletet, mint az a Te szótáradban van. És itt bukik el minden. A kommunikáció akkor működik ha van egy közös nyelv. De sajnos közös nyelv még azonos nyelvet beszélő emberek között sincs, mert bizonyos fogalmakban eltér a hozzájuk társított jelentéstartalom."
na, ma sem fogok aludni ...
Nem, itt nem minden bukik el, barátom, hanem (fájdalom) Te ! És VAN közös nyelv és értjük is egymást évezredek óta. Ez az igazság nyelve: a magyar ! Lehet, hogy te ezt nem érted, (vagy nem beszéled) de ettől még létezik.
Én pl. sosem értettem igazán a paraméteres egyenletrendszereket, sőt kifejezetten utáltam és a mai napig nem vettem soha hasznát. Mégsem mondtam a matek tanáromnak, hogy : na látja Tanár úr, itt bukik el minden - mert kiröhögtek volna.
Erről eszembe jut az ősrégi rendőrvicc, amikor a két járőrt folyamatosan külföldi turisták állítják meg és amikor a sokadiknak sem tudnak válaszolni (mert egy kukkot nem értenek) az egyik megkérdezi:
-Te, nem kéne már nekünk is valami idegen nyelvet megtanulnunk ? - mire a "bölcsebb"
-Minek, látod ezek is mennyit beszélnek oszt mégse mennek véle semmire !
Hát igen, "MINDEN relatív" !
u.i.: majd elfelejtettem "Én sem tudom úgy értelmezni a szeretetet és a gyűlöletet, mint az a Te szótáradban van"
Bocsánat ! Ez nem az én szótáram ! Ez a magyar nyelv ! Ha te ezt nem úgy sajátítottad el ahogy az őseink évezredek óta és ahogy a magyarság 99,9%-a ma is, akkor lehet, hogy a hiba az ön készülékében van
Most látom csak, hogy nálam sokkal szebben és érthetőbben is megválaszolták már a szeretet kérdéskört
Ha ezt az írásod előbb veszem észre, megspórolhattam volna min. negyed órát
Ez annyira tetszett, hogy utólagos engedelmeddel még egyszer idelinkelem mindenestől:
"Szeretettel nem tudsz senkit megfojtani, mert ha szeretsz valakit akkor pontosan tudod mire van szüksége: ölelésre, kemény szóra, vagy éppen elengedésre. Szeretni annyi mint fejlődni. A szeretet tárgyának és adójának is.
Alternatíva nincsen, vagy van szeretet vagy nincs, de gyilkos szeretet nem létezik, meg kicsit szeretlek, kicsit nem.
Egy értékrend van, a többi mellébeszélés és elegáns kifogás keresés."
Ehhez mit lehet még hozzáfűzni ?
Na, most már tényleg jó éjszakát mindenkinek ! (megint nem fogok látni reggel ááááá )
"Én így gondolkodom, ez számomra nem baj, remélem te is ugyanilyen könnyű szívvel mondasz le a megtérítésemről. "
Csak még annyit. ezek szerint egy dologban mégis nagyon különbözünk. Mégpedig abban, hogy én egy percig nem akartalak téged megtéríteni. Számomra a legelső hozzászólásod óta világos, hogy nem csak egy kukkot nem értesz Krisztus beszédeiből (pl. a most idézettből sem), de vélhetően soha nem is akartad megérteni. De ezt azt hiszem már leírtam párszor. Tehát nem kell lemondanom a megtérítésedről, mert nem is volt soha ilyen szándékom szemben veled, aki az "is" szócskával elárultad, hogy te viszont le akartál téríteni arról az útról amelyet olyan nehéz volt megtalálni és még nehezebb rajta megmaradni.
Na, nem mintha reális esélye lett volna ennek ellenben örvendetes, hogy lemondtál ebbéli szándékodról.
Posta Imre után szabadon: az Igazságról nem beszélni szoktak vagy fecsegni, az Igazságot hirdetni szokás.
Ezen a fórumon legfeljebb eleinte megkíséreltem, de már rég lemondtam róla, hogy bárki kíváncsi legyen rá.
Úgy kell ezt elképzelni, mint egy repülőből kiszórt receptet, amely az élet elixírjét tartalmazza (tudom, hogy nagyképűnek tűnő hasonlat). Senkinek sem kötelessége elolvasni vagy alkalmazni.
Utoljára írom itt le Krisztus önmagáról alkotott definícióját: "Én vagyok az Út az Igazság és az Élet..."
Nem mondta, hogy mindenkinek követnie kell, csak javasolta. Én is csak javaslom, hogy keressétek az Igazságot (a "földi kincsek" helyett), aztán, hogy ki hallgat meg és ki nem már nem az én lelkemen szárad.
"Mert afelől semmi kétségem: ha tényleg létezik ilyen jellegű irányító csoport, ők kiemelkedően intelligensek, és önfeláldozó módon dolgoznak "abszolút igazságuk" érvényre juttatásáért."
Miért akarsz képet alkotni róluk, ha arra nem veszed a fáradtságot, hogy legalább felületesen megismerd őket ? "Ha tényleg létezik ..." Nem, én találtam ki őket, meg a rendszeresen ülésező Bilderberg csoportot is (amiről szintén egy nyikkot nem hallottál gondolom), és akiket oknyomozó riporterek tucatjai követnek mindenhová az életüket szó szerint kockázatva, mert olyan átkozottul csökönyös barmok, hogy azt hiszik van igazság. És még ráadásul folyton ki is derül, ehh. Hülyék, na. Persze a tudatlanságot (ezt egyszer már x-fegyó nálam sokkal szebben levezette) a legegyszerűbb úgy leplezni és a jelentőségét kisebbíteni, hogy az egészre ráhúzzuk a "és ki látta ?" - jellegű cinikus köntöst és/vagy eleve megbélyegezzük különböző jelzőkkel. Illetve tényszerű, dokumentált dolgok elő, mögé, után odabiggyesztünk olyan szavakat, mint "állítólag", vagy "ha tényleg létezik" ...
Amúgy meg egyáltalán nem kiemelkedően intelligensek, viszont kiemelkedően övék pl. a $ nyomtatásának privilégiuma (a Rotschild családé ! Tudtad? Vagy szerinted Kennedy-nek azért kellett meghalnia, mert dugta a Merilyn Monroe-t ? Jéé, véletlenül minden elnököt megölnek vagy megkísérlik megölni aki el akarja venni ezt a jogot tőlük és vissza akarja helyezni azt az állam tulajdonába. ezek a fránya véletlenek) Ergo kiemelkedően, és rohadtul gazdagok, de annyira, hogy te azt (az írásaidból következtetek) elképzelni sem tudod. A Föld nevű bolygó összes uránium lelőhelyének a 84%-a a Rotschild család tulajdonában van, hogy a hírközlő szervekről ne is beszéljek ...
Mondhatnám, hogy M.o.-ot szőröstől-bőröstől felvásárolhatnák, de tartok tőle, hogy ez már nem feltételes mód, ezért inkább azt mondom ami már történelmi tény: Nagy-Britanniát 1815 júniusában Nathan Rotschild szinte mindenestől megvette egy ördögi tőzsdemanipuláció nyomán. (ha érdekel nézz utána) Azóta csak papírformailag létezik az Egyesült Királyság mint önálló állam. De minek soroljam ...
Úgysem veszed/veszitek a fáradtságot, hogy bárminek utána nézzetek, hiszen "csak" történelem, amivel nem kell foglalkozni. Jól össze kell puszilóznia az 1,1 milliárd éhezőnek a fent említett "kiemelkedően intelligensekkel" oszt jó napot !
Ne haragudj, de most nincs erőm a mindent mindennel összemosó, műmosolygós, erőltetett utópiákhoz. Biztos bennem van a hiba. Nincs igazság, minden hülyeség (kivéve ha Fresco mondja), én meg csak 1 vagyok a sok hülye önjelölt, amatőr történész közül.
„"De esküdni mertem volna, hogy bele tudsz/tudtok kötni ebbe is. Számomra ez megint csak azt bizonyítja, hogy ha NEM AKARUNK valakit megérteni, akkor mindenbe, hangsúlyozom MINDENBE (még egy olyan nyilvánvaló alaptételbe is, mint a szeretet jó, a gyűlölet rossz) bele tudunk kötni."“
Számomra pedig ismét ugyanazt bizonyítja, amire már régóta utalgatok, hogy bizonyos fogalmakhoz más emberek más-más jelentéstartalmat társítanak. Én sem tudom úgy értelmezni a szeretetet és a gyűlöletet, mint az a Te szótáradban van. És itt bukik el minden. A kommunikáció akkor működik ha van egy közös nyelv. De sajnos közös nyelv még azonos nyelvet beszélő emberek között sincs, mert bizonyos fogalmakban eltér a hozzájuk társított jelentéstartalom.
"viszont lehetséges, hogy amit tegnap én (teljes magabiztossággal) nagybetűs szeretetnek gondoltam, mára kiderül, hogy ostobaság volt, mert mondjuk túlféltettem, túlbiztosítottam valakit, akinek éppen a szabadságra és a vele járó hasraesésre volt szüksége?"
Esetleg aggódás, ami félelemből fakad?
Félelem a másik elvesztése miatt?
A szeretetnek nem az ellenpárja a félelem?
Ami a nemtudásból--> nemismerésből fakad?
Én értem, amiről csenkesz beszél.
A "megfojtó szeretet" nálam is teljesen más képeket hoz be.
A megfojtás, rátelepedés, önmagát a másikon keresztül éli meg. Ez nem szeretet, hanem önzőség, félelem stb...
De nyilván ne keverjük össze a dolgokat.
Teljesen más, ha egy "magatehetetlen", gondoskodásra vágyó és szoruló gyermekről van szó és ugyanez teljesen más felnőtt emberek esetében.
A szeretetnek sokféle minősége van, de nyilván mindegyik ugyanabból az alapból indul ki.
A szeretet nem relatív. ... Szeretni annyi mint fejlődni. A szeretet tárgyának és adójának is.
Rosszul értem amit írsz, vagy végső soron egyetértünk? Igen, létezik az a bizonyos "nagybetűs" - viszont lehetséges, hogy amit tegnap én (teljes magabiztossággal) nagybetűs szeretetnek gondoltam, mára kiderül, hogy ostobaság volt, mert mondjuk túlféltettem, túlbiztosítottam valakit, akinek éppen a szabadságra és a vele járó hasraesésre volt szüksége?
Én csak ezt szeretném immár sokadik körben érthetően elmondani... hogy az amit ma gondolok világról, emberekről, önmagamról, szeretetről, igazságról: az nem abszolút, hanem változik, fejlődik velem együtt. És nincs a birtokomban a világon semmi, amivel magát az abszolútot egyértelműen és véglegesen megragadhatnám, képviselhetném. Csak a törekvésem, a hitem és a nyitottságom, aminek a révén talán holnap kicsivel jobb lehetek, mint ma voltam. Ez lehet, hogy kifogásnak tűnik - számomra egy elég kellemetlen, és igen súlyos felelősséget hordozó ténymegállapítás.
(...és igen. A felhozott példa nem "szeretet". De hiszem, hogy a "SZERETET" megnyilvánulása egy adott időszakban, amikor arra volt szükség.)
Nem a kötekedés szándéka vezet, azt érzem, hogy a fogalmi rendszereink nincsenek fedésben. Számomra úgy tűnik, hogy neked idegen az a felosztás, amiről beszélek, és amit kritikusnak tartok annak érdekében, hogy képesek legyünk olyan emberekkel is szót érteni, hozzánk hasonló hévvel másfajta értékrendet követnek - vagy esetleg épp ugyanolyat. Nézd el nekem, hogy most kicsit konkrétabb leszek.
A szeretetről... összevethetjük a könyvtárunkat, nem hiszem, hogy a témában nagyon eltérő, a másik számára elfogadhatatlan dolgokat találnánk, bár a tiéd talán nagyobb. A "nyilvánvaló alaptétel" fogalmával van bajom, amit olyan kézenfekvőnek kezelsz.
Szerintem a "nagy ellenségek", mondjuk "az ortodoxok", vagy "illuminátusok" ugyanilyen nyilvánvaló alaptételnek tekintik azt, hogy... mit is? a többség emberemlékezet óta egy birkanyáj volt amely pásztorért kiáltott..., ezért kinevezték önmagukat legokosabbnak, vagy éppen Istentől rendeltnek, akik mottója: És nem akarunk minden áron bevonni mindenkit ebbe a körbe a "senkit sem hagyunk hátra" ostoba, élet -, és értelemellenes és szürreális baromsággal. Mindenkit hátrahagyunk és "kihagyunk" aki nem kér az igazságból és jókat és szívesen dagonyázik ebben a posványban. Mert afelől semmi kétségem: ha tényleg létezik ilyen jellegű irányító csoport, ők kiemelkedően intelligensek, és önfeláldozó módon dolgoznak "abszolút igazságuk" érvényre juttatásáért. Milyen kár, hogy eszerint az igazság szerint én a feláldozható posvány vagyok...
Remélem egységében idéztem a mondataidat, és nem úgy, ahogy te az enyémet, amely eredetileg így hangzott: "számtalanszor kell szembesülnöm saját félreértéseimmel, ostobaságommal - például hibás magabiztossággal, romboló szeretettel, építő gyűlölettel." Így is fogalomzavarnak tűnik, vagy csak a felét kihagyva?
De ha már... Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
Azt hiszem nem kell mondanom, kitől idéztem, remélem, nem csonkítva az értelmét. Mi a különbség mégis a két hitvallás között? Az, hogy Jézus nem "a többieket", hanem önmagát és az övéit tekinti feláldozhatónak, erre figyelmezteti őket. Nem lila gőzt árul, meg felemelkedést, meg csodálatos új világot - hanem az értelmetlennek tűnő önfeláldozást.
Krisztus szavakkal való követéséről szólva (amit nem kevernék a keresztény hittel vagy a hívő élettel) talán felesleges ismét a történelemhez fordulni: keresztes hadjáratok, boszorkányüldözés, tudomány-tiprás, eretnekség fogalma és kezelése... Egyáltalán nem merném biztosra mondani, hogy mit gondolhattak, de félek, ők is sziklaszilárdan hittek abban, hogy Krisztus és a szeretet nevében, helyesen cselekszenek, a "nyilvánvaló alaptételek" - mondjuk hogy a római pápa az egyetlen követhető vezető, akinek eleve elrendelt módon mindig igaza van - betartatása végett.
Ennyi a bajom ezzel a megközelítéssel.
----
Úgy látom, mindnyájan jobban járunk, ha Pengével társalogsz, mi ketten túlságosan hasonlítunk ahhoz, hogy elfogadjuk egymást. Nyilvánvalóan te másként érted a mondataidat, és abszurdnak tűnik a kontextusok felcserélése, vagy az, hogy nem az abszolút értékrendbe vetett hitemet adom fel, hanem azt az elvárásomat, hogy szavaimat egy az egyben össze tudom illeszteni valaki máséval - például a tieiddel. Én így gondolkodom, ez számomra nem baj, remélem te is ugyanilyen könnyű szívvel mondasz le a megtérítésemről.
Tiéd az utolsó szó, részemről téma becsukva, ezt a kört nem rajzolom tovább. Ha változik bennem valami ebben a kérdésben, visszatérek rá.
"Te nem láttál még olyat, hogy valaki a másik embert a szeretetével nyomorít meg"
A szeretet nem relatív. Az a mártír tipusú anya, aki fennen hangoztatja, hogy a gyermekeiért mindent, és ő az életét tette fel a gyerek életéért és ezt a gyerek nem hálálja meg, stb. az nem szeretet. Az az önzés, önteltség csimborasszója. És ez csak egy példa a sok közül.
Szeretettel nem tudsz senkit megfojtani, mert ha szeretsz valakit akkor pontosan tudod mire van szüksége: ölelésre, kemény szóra, vagy éppen elengedésre. Szeretni annyi mint fejlődni. A szeretet tárgyának és adójának is.
Alternatíva nincsen, vagy van szeretet vagy nincs, de gyilkos szeretet nem létezik, meg kicsit szeretlek, kicsit nem.
Egy értékrend van, a többi mellébeszélés és elegáns kifogás keresés.
Hűha, itt valakinek nagyon súlyos fogalomzavarai vannak Azt is mondhatnám, valamelyikünk megint szembe megy a "forgalommal".
Nem tudom a te szótáradban mi a szeretet és mi a gyűlölet, de egészen biztos, hogy nem az amire Krisztus és követői szoktak gondolni, de még csak nem is az elmúlt cirka 6000 évben megszokott értelmezéshez hasonlatos.
Bár lehet, hogy csak én értettelek félre. Hátha elmagyarázod
2010. szeptember 3. 17:45:51: megválaszolva lkedves által,
» #1293
"Te nem láttál még olyat, hogy valaki a másik embert a szeretetével nyomorít meg, elfogva előle a levegőt, a szabadságot, az önálló gondolkodás és felelősségvállalás esélyét?"
Nem, nem láttam. Legfeljebb hasonlót, de az messze NEM SZERETET volt - akkor sem ha annak akarták nevezni. (ha tudni szeretnéd mi a szeretet, ajánlom pl. a "Szeretet himnuszát" - de komoly "egyéb" irodalma van ennek is)
"Nem tartod elképzelhetőnek, hogy a gyermek gyűlölettel lázad ez ellen, abból meríti az erejét? Majd utólag ráébred, hogy emberi, erkölcsi tartását éppen ennek a gyermeki gyűlöletnek köszönheti, és megtanulja valóban szeretni azt, akitől mindezt megkapta? (... nekem nem kell messzire mennem érte)"
Nem, nem tartom elképzelhetőnek. Azt viszont igen, hogy gyűlöletnek hiszi az érzést, ami legfeljebb lázadás. (ha tudni szeretnéd mi a gyűlölet, bár jobb nem tudni, akkor javaslom az ortodox zsidók és a világuralomra törekvő illuminátusok életpályáit - az életük szinte a gyűlölet definíciója)
De esküdni mertem volna, hogy bele tudsz/tudtok kötni ebbe is. Számomra ez megint csak azt bizonyítja, hogy ha NEM AKARUNK valakit megérteni, akkor mindenbe, hangsúlyozom MINDENBE (még egy olyan nyilvánvaló alaptételbe is, mint a szeretet jó, a gyűlölet rossz) bele tudunk kötni.
Sokadszor mondom: ez nem művészet. Ez a legkönnyebb út és a legkényelmesebb. Viszont remekül meg lehet belőle élni pl. emez pé - szóvivőként
Béke !
u.i.: Mielőtt te is magadra vennéd, hadd emeljen ki: általánosságban írtam !
2010. szeptember 3. 19:32:11: megválaszolva Penge által,
» #1296
Nem, a "vezető-vezetett szerep" dologra.
A fennálló struktúra tagadása nyilván első körben a "miért van egyáltalán szükség struktúrákra?" kérdést szüli, és sokáig tart, amíg letisztul, hogy nem a struktúra, hanem a felépítő elvek, motivációk okozzák a hibás rendszer kialakulását. Ha ott sikerül használható elveket találnom (pontosabban talán kapiskálnom, mit is írt Lao ce - és még sokan mások, jó régen) akkor szabad hierarchiákban gondolkodni. Globális és gyors változások esetén pedig elkerülhetetlen.
Úgy állsz hozzá a dolgokhoz Te is, hogy a Magad és MÁSOK véleményét összegzed és kialakul egy új látásmód?
Igen is meg nem is.
Igyekszem másoktól felvenni mindazt, ami illeszthető a saját világképembe, előbbre visz, hatékonyabb leszek tőle. Ez szükségképpen szelekciót is jelent, vannak dolgok, amik nem férnek bele ebbe a világba - ezeket meghagyom annak, aki úgy gondolkodik. Előfordulhat (illetve bízom benne, hogy az eddigi utamhoz hasonló módon még sok alkalommal megtörténik majd), hogy a most félretett dolgok felborítják majd a jelen látásmódomat, és akkor képes leszek egy a mainál szélesebb kört magába foglaló világképpel elbírni - de az a holnapi túzok szemben a mai verébbel.
Igyekszem továbbá a jelen világképemet a tőlem telhető (talán unalmas és fárasztó) őszinteséggel és részletességgel beletenni egy közös "látásmódba", amitől nem várom el, hogy olyan legyen, mint az enyém. Pont az a lényeg, hogy a valódi kommunikációra képes közösség integrált tudatossága, látásmódja, világfelfogása olyan sokszínű, mint a tagjai (sőt, "az egész több, mint a részek összessége") - ennek feltétele az, hogy ők képesek a közösség felé őszintének, a közösség felől pedig befogadónak lenni. Szerintem mindkettő igen komoly feladatot ró a személyiségre, ezért nagyra értékelem a törekvést, ami ezen a fórumon is (néha mondjuk sajátos formákban, de) megjelenik.
Most mi bajotok a csodával?
Nem értem...
Egyébként nálunk is van ilyen, ezek a hitgyülis (Hit Gyülekezete) szeánszfetrengők...azt hiszem az a szekta mindennek az alja...a politikai hovatartozását pedig nem is firtatnám...aki ismeri őket az tudja miről van szó.
Ami a szép: erre emberek befizetnek, nem is keveset (ha jól tudom, kis hazánkban is). De ami még durvább: ez a csóka folyamatosan ezt csinálja... Jó, lehet, hogy van ennek spirituális tartalma, de akkor az nekem is magas, pedig hiszek néhány meredek dologban
Nem, nem akartalak megcáfolni ezzel, csak azt írtam, kicsit magamra vettem.
Letisztázást kértem Tőled, amit megtettél, köszönöm. Ráadásul (bár más szavakkal) leírtad, van egy véleményed Neked, van másik Nekem, ezeket közelítsük.
Megnyugodtam, mert kicsit azt hittem egy pillanatig más utat választasz. húúú(homloktörlés )
És ebben is Krisztust tartom példaképnek: "Aki nem gyűjt velem az szétszór".
És ő azt is mondta, hogy aki szétszór, az nem számít? Nekem inkább az rémlik, hogy minden egyes emberért, bűntelenért és bűnösért, gyűjtőért és szétszóróért jött...
Vajon ő a mai problémákra olyan megoldást keresne, ami csak az őt követőknek jó, vagy olyat, ami mindenkinek? "Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé"... a biztos halálba! (a folytatás se piskóta...) Képes feláldozni nem csak saját életét, hanem az "értékesekét", azokat, akik benne bíztak, őt választották, vele voltak - az "értéktelenekért".
Számomra így példakép az ő története (és tűnik szánalmasnak a saját hozzáállásom). Köszönöm az idézetet, mert nem értem - lesz min töprengenem...
Azért mert azon dolgoznak, hogy megtudjuk: Mindennek ára van, a fejlett nyugat, csak rabszolgasággal tudja biztosítani saját 'előrehalladását'...! (1982).
Hát, akkor egy valami tuti: nem szabad úgy csinálni, mint ők, hiszen csaknem harminc éve "dolgoznak" negatív eredménnyel...
"A szeretet építő erő ? A gyűlölet romboló erő ?"
Te nem láttál még olyat, hogy valaki a másik embert a szeretetével nyomorít meg, elfogva előle a levegőt, a szabadságot, az önálló gondolkodás és felelősségvállalás esélyét? Nem tartod elképzelhetőnek, hogy a gyermek gyűlölettel lázad ez ellen, abból meríti az erejét? Majd utólag ráébred, hogy emberi, erkölcsi tartását éppen ennek a gyermeki gyűlöletnek köszönheti, és megtanulja valóban szeretni azt, akitől mindezt megkapta? (... nekem nem kell messzire mennem érte)
Talán tényleg nem leszek képes érthetően elmondani: nem az értékrendi elveket kérdőjelezem meg, hanem minket, akik ezeket az elveket látni, követni, nevében cselekedni igyekszünk - ugyanis bár fizikailag, biológiailag azonos világban élünk, a gondolkodásunkat teljes mértékben körülveszi az érzékelésünk és világképünk, utóbbival még azt is megszűrjük, ami a már eleve szegényes érzékelésünkön átjutott. Az a minimum, hogy a saját gondolataimmal szemben kritikus vagyok, relatívnak fogom fel, mert belőlem származnak - és nyitni törekszem a másik ember "igazságára". Ezt nevezik tiszteletnek, ami nélkül nem érdemes kommunikálni, nem azért, mert "megsértem" a másikat, hanem azért, mert önmagam számára lehetetlenné teszem, hogy bármit is tanuljak tőle. Az egész mögött pedig ott figyel a HIT egy abszolút értékrendben, amelynek minél teljesebb megismerésére törekszem minden tapasztalatom - így a többi emberrel való kapcsolatom - révén.
Az én olvasatomban az abszolút értékrend nem olyasmi, amit bármikor teljes mértékben ismerhetek, a nevében kinyilatkoztathatok vagy cselekedhetek - hanem egy élethosszig tartó út, törekvés felé, amelynek során számtalanszor kell szembesülnöm saját félreértéseimmel, ostobaságommal - például hibás magabiztossággal, romboló szeretettel, építő gyűlölettel. Ezek mind nem az "abszolút elvekről" szólnak, hanem a saját életemről és korlátaimról, merthogy hitem szerint nekem, mint halandónak csak ez van! Semmi csillagokból szívott abszolút bölcsesség...
A pusztulásról... én is tartok tőle, két okból. Egyrészt, a saját jövőképemnek töredék százalék esélyt sem adok, ha racionálisan nézem, illetve azért, mert az itt elhangzottakhoz képest sokkal nagyobb veszélyt érzek: szerintem egy mai globális összeomlás nem "csak" az emberi népesség akár 90 feletti százalékát vinné el, hanem a fejlődésünk sok száz évét, és mivel az alapját képező könnyen elérhető energiaforrásokat gyakorlatilag feléltük, már nincs meg az a lépcső sem, amin újra visszamászhatnánk.
Viszont nem vagyok hajlandó önmagam ellen fogadni, én akkor akarok boldog lenni, ha a jövő engem igazol! Tehát, felteszem a sorsomat arra a töredék százalékra, annak érdekében igyekszem haladni. Elismerem: megkérdőjelezhető, sőt ostoba döntés - számomra viszont az egyetlen elfogadható választás.
A salamoni döntésről... amikor gida anno ezt írta, bennem is megmoccant, hogy leírjam a saját stratégiámat. Három fiam van, korban közel egymáshoz, eleinte sok összezördüléssel, de erről leszoktak. A hülye apjuk ugyanis, amikor sírás volt, minden szereplőt arról kérdezte meg, hogy "miért sír a másik?" És leüvöltötte a fejüket, ha magyarázni kezdtek, az egyetlen kérdés az volt, hogy "mit csináltál te, ami miatt ő sír?" - mindegyik szereplőhöz, elkerülhetetlenül, állandóan. Ha pedig muszáj volt köztük "igazságtalanságot tenni", akkor egyformán, életkor szerinti méretű taslit adtam.
Mi ennek az értelme? Isten, az élet, a sors szerintem nem kér tőlünk semmilyen magyarázatot, okoskodást, nincs értelme a hatalmat keresni és neki panaszkodni, tőle kérni. Annak van értelme, ha minden erőnkkel az általunk ismert legjobbra törekszünk, meghallgatunk mindenkit, aki ezért minket lehülyéz - mert lehet, hogy neki van igaza! Igyekszünk együtt, sírás és kiszorítósdi nélkül leélni a bosszantóan rövid élet néha kegyetlenül hosszú perceit, megérteni, elfogadni, jót és jókor adni vagy éppen megtagadni.
"Két ember vitatkozik, hol kel a Nap"... a példa szerintem nem téged igazol. Ha a két embert megkérdezem, mutassa meg, hol kel a Nap, ugyanoda fognak mutatni (bár lehet, hogy közben mindketten zavarba jönnek...) Nem az abszolútumon vitatkoznak, hanem a fogalmaik értelmezésén: "én ezt nevezem nyugatnak" - "én viszont ezt keletnek hívom"... Abszolút és relatív ismét, illetve értelmes vita és acsargás különbsége...
A társadalmi szintű vitathatatlan és kikezdhetetlen alappillérekkel az a baj, hogy társadalmak között feloldhatatlan feszültségekhez vezetnek - nyilván nem kell magyarázni: a vallásháborúk, vagy a 20. század második felének történelmét ebben a mentalitásban kell keresni, és szerintem jobb, hogy a közeledő rázós időszaknak nem egymás torkának szegezett késekkel megyünk neki.
Na, ez így is hosszú lett, gyorsan abbahagyom...
Ja, gida... nem tudod, mennyi nyavalygásba került nekem, amíg képes lettem elfogadni ezt az alapelvet...
2010. szeptember 3. 15:23:37: megválaszolva csenkesz által,
» #1292 2010. szeptember 3. 15:10:37: megválaszolva Latrine által,
» #1291 2010. szeptember 3. 15:04:40: megválaszolva Latrine által,
» #1290 2010. szeptember 3. 13:20:06: megválaszolva gida972 által,
» #1287
Mindez Philip Glass zenéjével. Glass,emberileg-társadalmilag érzékeny, együttérző, magas intelligenciával.
Miért fontos most ez? Azért mert azon dolgoznak, hogy megtudjuk: Mindennek ára van, a fejlett nyugat, csak rabszolgasággal tudja biztosítani saját 'előrehalladását'...! (1982).
2010. szeptember 3. 10:25:06: megválaszolva lkedves által,
» #1281
Bocs, megtaláltam azt hiszem ... a gyertyás- gyufás jobbra-balra történet az ?
Ha arra gondoltál, akkor őszintén remélem, hogy ennél komolyabb cáfolatot fogsz felhozni az általam leírtakra, mert felvonyítok
Komolyan bízom benne, hogy nem azzal akarod nekem (vagy bárkinek) bebizonyítani, hogy MINDEN RELATÍV, hogy a bal és a jobb oldal viszonylagosságát megállapítod ! Az Isten szerelmére, hát óvodások vagyunk ?! Szerintem inkább olvasd el még egyszer amit írtam ezzel kapcsolatban, de ha kérhetem figyelmesen. Ugyanis nem azt írtam le, hogy nincsenek relatív dolgok és nem létezik inerciarendszer !!!
Azt állítottam/állítom, hogy NEM MINDEN relatív !
De a konkrét esetre visszatérve; lehetséges, hogy salamoni döntést hoztál a lányaid ügyében (hiszen nem tudom miről volt szó) és lehet, hogy majd 30 év múlva úgy emlékeznek vissza az esetre, mint klasszikusra, amikor is bölcs döntést hoztál. De csak játssz el a gondolattal: mi van ha valamelyikőjüknek tényleg igaza volt ? Vagy ez szerinted teljesen elképzelhetetlen ? Kissé elvonatkoztatva az esettől. (mindig a kelet-nyugat példával jövök) Két ember vitatkozik: egyik azt mondja keleten kél a Nap, a másik pedig, azt mondja: nyugaton. Erre jön bölcs Salamon, és azt mondja: nem tudok igazságot tenni, köztetek, mert a kelet és a nyugat viszonylagos dolgok, hiszen attól függ honnan nézzük ! Ezt ti tényleg így képzelitek ? Nyilván hallottál már olyasmiről, hogy konszenzus.
Szebben: közmegegyezés. Na mármost ha egy társadalom megegyezik abban, hogy mi a "kelet" és mi a "nyugat", akkor felesleges ezt utólag relativizálni, mert századszor is leírom: ez káoszhoz vezet. Ha semmiben nem jutunk konszenzusra és képtelenek vagyunk lerakni egy társadalom VITATHATALAN és kikezdhetetlen alappilléreit, csak mert betegesen ragaszkodunk ahhoz, hogy nincs igazság és minden relatív, akkor az a társadalom halálra van ítélve. Ha a "hiszem ha látom" végtelenül primitív filozófiát erőltetjük magunkra, akkor minden ember mást fog "látni" és minden egyén másban fog "hinni" és sosem lesz közös cél és közös érdek.
De nyilván félreértettem az egészet és nem a gyufás-esettel akartál megcáfolni. Ha így van előre is elnézést minden szóért !
Béke !
2010. szeptember 3. 12:47:25: megválaszolva gida972 által,
» #1284
"Kérlek olvasd el még egyszer ami írtam a Tudatos fogyasztó témában a 209-es hozzászólásomat."
Attól tartok törölve lett (vagy csak én néztem el valamit?).
Te viszont légy szíves olvasd el ezt még egyszer:
"hadd kérdezzek valamit. A szeretet építő erő ? A gyűlölet romboló erő ?"
Nem értem, miért ragaszkodtok ahhoz, hogy minden relatív ? Miért nehéz elfogadni, hogy vannak vitathatatlan dolgok is ?
"Latrine! Egy kicsit Magamra vettem ezt:
"De továbbra sem tudom elfogadni azt a hozzáállást, hogy: minden bizonytalan és/vagy minden csak nézőpont kérdése. Mert ez egyszerűen hazugság !" "
Csodálkozom, hogy magadra vetted, mert attól tartok evvel az erővel még több százan magukra vehették ezen a fórumon Kéretik nem magatokra venni az olyan általános érvényű megállapításokat, mint a fentebb idézett. Egyébként soha nem valaki ellen foglalok állást, hanem valami mellett - legfeljebb van olyan aki ezzel szembehelyezkedik Szíve joga persze.
Ric23! Nem szeretnék Én sem vitázni, de meg kell kérdeznem: Vajon van más lehetőség és gondolkodnak-e ilyenen az emberek? Vagy jobb Nekik a megszokott rossz?
lkedves! Kiemelnék egy részt:
"bölcs vezető el tudja érni, hogy a nép helyesen viselkedjék, de soha nem érheti el, hogy meg is értse azt. "
Nagyon tetsző kiindulópont!
A következő is:
"Van, aki erős - van aki gyenge. Van okos, és van egyszerű elme; van szilárd és van befolyásolható gondolkodás. Valóban, ezek nem "eleve elrendelt" dolgok, bizonyos mértékben változhatnak, de sok tanulástól sem lesz bárkiből Einstein."
Erős segítse a gyengét, okos az egyszerű gondolkodót a szilárd a befolyásolhatót.
Latrine! Egy kicsit Magamra vettem ezt:
"De továbbra sem tudom elfogadni azt a hozzáállást, hogy: minden bizonytalan és/vagy minden csak nézőpont kérdése. Mert ez egyszerűen hazugság !"
Kérlek olvasd el még egyszer ami írtam a Tudatos fogyasztó témában a 209-es hozzászólásomat.
Csak a történetet, a végén! Hm???
2010. szeptember 3. 02:51:46: megválaszolva Latrine által,
» #1278 2010. szeptember 3. 01:56:42: megválaszolva Latrine által,
» #1277
"Gondolom, az "igazság relatív baromságot" tőlem idézed(?)"
Akárkitől, aki abszolút igazságokat relativizál. De hogy kézzelfoghatóbb legyen amire ezzel kapcsolatban gondolok, hadd kérdezzek valamit. A szeretet építő erő ? A gyűlölet romboló erő ? Ugye milyen hülyén néznek ki ezek az ALAPIGAZSÁGOK ha megkérdőjelezzük őket!? Éktelen és szinte felháborító az ilyen értékrendi axiómák végén a kérdőjel !
Ha végigolvastál akkor ezt is olvasnod kellett: "ki kell mondanunk mindig és mindenkor AZ igazságot, tagadnunk minden hamisságot és elismernünk a bizonytalanságot." Ahol is nagyon hangsúlyos a mondat vége. Ebbe benne foglaltatik - méghozzá elég markánsan - a tény, hogy rengeteg dologban valóban nem lehetünk bizonyosak. De továbbra sem tudom elfogadni azt a hozzáállást, hogy: minden bizonytalan és/vagy minden csak nézőpont kérdése. Mert ez egyszerűen hazugság ! Ilyenformán ugyanis az autópályán szembe mehetnék mindenkivel, mondván, nehogy már nekem megszabják melyik a jobb oldal (tudom, ez nem a legérzékletesebb példa volt, de hirtelen ez jutott eszembe)
"nem tartom helyesnek egy új kort tömegpusztulásra építeni."
Én sem tartom helyesnek, hogy pl. Pakisztánban 15-20 millió ember vált földönfutóvá az árvíz miatt nemrégiben. De a valóság nem törődik a személyes véleményünkkel. Vannak dolgok, melyekre az egyén nem lehet komoly hatással. Az új kor tömegpusztulásra fog épülni Nekem sem tetszik, de sajnos ez már elkerülhetetlen. (a kevés dolgok egyike ez amiben maradéktalanul egyetértek Jacques Fresco-val) Bárcsak máshogy is menne ! Bárcsak létezne más forgatókönyv ! Bárcsak ne lenne igaza szinte az összes tudósnak, aki végső soron ezt támasztja alá ! De ha már benn van az elefánt a porcelánboltban, akkor hiába kreálunk szép elméleteket arra vonatkozóan, hogy hátha kötéltáncos ügyességgel fog végigszlalonozni az 5 tonnás állat az üzleten és minden sértetlen marad, ettől még romba dől minden. Szeretném, ha nem egy üres utópia lenne a "senkit sem hagyunk hátra" elmélet.
De túl sokan szeretnék az ellenkezőjét és ezek óriási túlerőben vannak
Na mármost, nem vagyok hajlandó a hátralevő (lehet, hogy nem túl hosszú) időmet arra pazarolni, hogy a menthetetleneket "mentsem". Sokkal szívesebben mentem ami még menthető - akkor is ha ez így leírva most iszonyatos nagyképűségnek tűnik.
És ebben is Krisztust tartom példaképnek: "Aki nem gyűjt velem az szétszór".
És nagyon boldog lennék ha utóbb az idő NEM engem igazolna !
Béke !
2010. szeptember 3. 10:46:45: megválaszolva lkedves által,
» #1282 2010. szeptember 3. 10:18:27: megválaszolva lkedves által,
» #1280
Köszönet a sokkal "magasabb forrásból" idézett kiegészítésért !
Mindig örömmel (és bevallom egy jó adag kevélységgel is ) tölt el ha nálam sokkal bölcsebbeket látok ugyanarra a következtetésre jutni.
Szégyenemre a szerzőtől eddig csak a Kis herceget ismertem, de most kedvet adtál a Citadella-hoz !
Köszönet érte !
"Értsd meg: ezeknek NEM KELL a te világod ! Ha így világosabb: ők nem kérnek a jóból."
Álljon itt még egy szösszenet az imént Pengének idézett Saint-Exupérytől, aki az "értelmet az életnek" rendíthetetlen vallója volt:
"Valamikor, amikor még fiatal voltam, szánakoztam a koldusokon és fekhelyeiken. Orvosláshoz értő embereket fogadtam fel melléjük, mindenféle gyógyírt vásároltam részükre. Karavánjaim távoli szigetekről arannyal készült kenőcsöket hoztak, amelyektől új bőr sarjadt a tátongó sebeken. És így cselekedtem egészen addig a napig, amíg megértettem, hogy ezek az emberek ritka fényűzésként ragaszkodnak bűzükhöz; rajtakaptam őket, amint vakaróztak és ürülékükkel mázolták be magukat, akárcsak az, aki trágyát terít a földre, hogy piros virágot fakasszon belőle. Gőgösen mutogatták egymásnak üszkös tagjaikat, hivalkodtak a kapott alamizsnával, mert aki közülük a legtöbbet szedte össze, lelkében egyenlőnek érezte magát a főpappal, aki a népnek Isten legszebb képmását mutatja fel. S ha mégis hajlandók voltak elmenni orvosomhoz, csak azért tették, mert azt remélték, hogy elborzad fekélyük dögletes bűzétől, elképesztő burjánzásától. Csonkjaikkal hadakozva igyekeztek helyet biztosítani maguknak a világban. Úgy fogadták az ápolást, mint valami hódolatot, tagjaikat átengedték ugyan a gyógyító öblítésnek, ám mihelyt meggyógyult a sebük, ráeszméltek, milyen jelentéktelenek, hogy haszontalanná váltak, s immár semmit sem táplálnak magukból, és legfőbb gondjukká lett újra felvakarni a belőlük élő fekélyt. Aztán nyavalyájukba burkolózva, kezükben koldustálkájukkal, kevélyen, hivalkodva ismét a karavánok nyomába szegődtek, mocskos istenük nevében sarcolva az utasokat."
Szóval ezzel kezdődik a Citadella c. könyve. Ha valaki, akkor Te biztos érteni fogod, miért idéztem ezt ide.
2010. szeptember 2. 17:46:15: megválaszolva Latrine által,
» #1274
Te elolvastad(!) Penge(!) írását, fogtad a benne rejlő jó szándékot(!), hozzátetted saját nézetedet ahhoz, amit ő mondott! Ezzel ritka példát mutatsz az általam itt érzékelt két véglet közötti kommunikációra, és feleslegessé teszel egy jó hosszú, félkész postot. Ráadásul, most egy szavam nincs az Ave és a Béke közötti tartalomra, mert ez valóban méltó hozzájuk - nehogy visszatartsd!
Ugyanakkor nem értek egyet veled abban, hogy "hulljon a férgese". Van egy régi, talán kínai mondás, amit bizonyára pontatlanul idézek: a bölcs vezető el tudja érni, hogy a nép helyesen viselkedjék, de soha nem érheti el, hogy meg is értse azt.
Van, aki erős - van aki gyenge. Van okos, és van egyszerű elme; van szilárd és van befolyásolható gondolkodás. Valóban, ezek nem "eleve elrendelt" dolgok, bizonyos mértékben változhatnak, de sok tanulástól sem lesz bárkiből Einstein. Szerintem a szilárd, magas szintű gondolkozás nem az ítélkezés szabadságát, hanem a mindnyájunk sorsáért vállalt felelősséget jelenti. Nyilván nem kell megváltani a világot - de a lehető legjobbat tenni érte, értünk, utódainkért kötelesség.
Nem állítom, hogy ez működik, de azt mondom: másban nem vagyok hajlandó gondolkozni. Ma felettem ítélnek - de nem azért küzdök, hogy inkább én ítélhessek, hanem azért, hogy megszűnjenek a minket szembe fordító, egymás alá és fölé rendelő gondolati minták. Abban hiszek, hogy mindenkinek megvan a szerepe a világban, nem tartom helyesnek egy új kort tömegpusztulásra építeni. Az tény, hogy ma egy kifordított motivációs rendszer vezérelte globális struktúra dolgozik azon, hogy a lehető legnagyobb embertömeget kábítson el hamis mintákkal, és tény, hogy erre a kábulatra mi magunk vágyunk, azért vagyunk fogékonyak rá - végső soron éppen ezért építettük és tartjuk fenn mi magunk, minden pillanatban. De ez egy másik történet.
Gondolom, az "igazság relatív baromságot" tőlem idézed(?) Ha jobban megfigyeled: nem azt mondom, hogy nincsenek abszolút értékek, sőt, ezek forrását sem helyezem máshová, mint te. Csupán azt állítom, "halandótól", így önmagamtól sem várhatom el ennek teljes megismerését. Az igazság fogalma számomra az általunk befogható rendszeren kívül esik, a hazugság ellentéte az őszinteség... Lehet, hogy az abszolút igazsághoz adott pillanatban egy hazugság közelebb áll, ezt nem tudhatom. Én csak arról beszélhetek, hogy legjobb tudásom, hitem szerint milyen a világ. Így aztán nem gondolhatok, mondhatok vagy tehetek semmit teljes magabiztossággal, "az IGAZSÁG nevében" - csupán aszerint, amit én igaznak hiszek, és amely hitre felteszem az időmet, erőmet - életemet.
Kemény dolog ez, mert nincs mögötte sem a "csillagokból olvasás", sem "az abszolút megbízható forrásból tudom".
2010. szeptember 2. 18:12:26: megválaszolva Latrine által,
» #1275
/mosoly1.gif ":)")
Ha bárki másnak nem lenne világos (amit kétlek), a "9"-es szám helyére tessenek "8"-as számot behelyettesíteni.
/spin.gif ":)")
: /smile1.gif ":)")
/spinrightslow.gif ":)")
/smoker.gif ":)")
) /laugh12.gif ":)")
ellenben örvendetes, hogy lemondtál ebbéli szándékodról.
Azt is mondhatnám, valamelyikünk megint szembe megy a "forgalommal"./teleport.gif ":)")
)
/spinround.gif ":)")
/smile10.gif ":)")
Kéretik nem magatokra venni az olyan általános érvényű megállapításokat, mint a fentebb idézett. Egyébként soha nem valaki ellen foglalok állást, hanem valami mellett - legfeljebb van olyan aki ezzel szembehelyezkedik /spinrightfast.gif ":)")
Szíve joga persze./veryhappy.gif ":)")
(tudom, ez nem a legérzékletesebb példa volt, de hirtelen ez jutott eszembe)
